2015. november 12., csütörtök

FESSÜNK ECSETTEL!



Néhány hete vendégeket vártunk. A kislány egyidős Okostojással. Olyan elfoglaltságot akartam kigondolni a gyerekeknek, ami mindkettejüknek örömet okoz. Megkérdeztem az anyukát, hogy az ő lánya is szeret-e festeni, mert ha igen, szerintem ez jó móka lenne. A válasz nagyon meglepett. Azt mondta, nem tudja, mert még soha nem próbálták!
Azóta minden anyukát megkérdezek, akinek hasonló korú a gyereke, és rendszerint ugyanezt a választ kapom. Hogy mi ennek az oka? Általában egyszerűen nem gondoljuk, hogy már itt lenne az ideje vagy félünk a kialakuló káosztól.
Pedig jó móka a festés, nem kell hozzá különösebb előkészület és a gyerekek nagyon élvezik, hogy alkotnak a papírra. Nem utolsó sorban remek alkalom a színek neveinek megtanulására. 
Szükséges eszközök:
  • ecsetek - többféle, lehetőleg vastag ecseteket válasszunk 
  • karton, rajzlap vagy egyszerű nyomtató papír
  • festék - az ujjfestéket ajánlom, mert ebben a korban a gyerekek többsége bizony a kezét is összemaszatolja, ráadásul ennek éppen jó az állaga a festéshez, nem kell külön bajlódni a hígítással, kevergetéssel
  • (viaszosvászon -az asztal letakarására)
  • (kötény vagy rossz póló a gyerkőc ruhájának védelmére)

A tégelyes ujjfestéket én egyesével szoktam elé tenni, mert különben összekeveri a színeket és azután már csak barnával alkothat :) . Minden színt megnevezek, amikor az asztalra teszem, vagy onnan elveszem. Pl.
 - Sárgával vagy kékkel szeretnél festeni? Itt a sárga, ez jó lesz? Most elteszem a sárgát és kinyitom a kéket. Tessék, itt a kék!
Ha azt szeretném, hogy össze keverve új színeket alkosson, akkor kis tálkákba vagy a régi bébiételes üvegek tetejébe öntök egy keveset, így nem sajnálom, ha utána a maradékot esetleg ki kell dobni.
Festés előtt mindig megbeszéljük a szabályokat - tényleg minden alkalommal újra el kell ismételni:
  • csak az asztalnál festünk
  • csak a papírra festünk
  • az ecsetet nem visszük el az asztaltól
  • a festéket nem visszük el az asztaltól
  • a festékes tégelyt csak anya bonthatja ki, ha új színt kérsz, szólj
  • festés után együtt mosunk kezet
Nekünk van a nappaliban egy alacsony asztalunk, ami éppen kényelmes magasságú Okostojásnak állva és ülve is. Ő nagyon szeret állva festeni, és ez nem baj (szerintem így könnyebb neki, mert szabadabban tud mozogni az egész karja), csak ebben az esetben még jobban kell figyelni arra, hogy ne a bútorokra kerüljön az alkotás, mert így nagyobb a kísértés az elsétálásra. A festés amúgy is egy olyan tevékenység, ami aktív szülői jelenlétet igényel, nem lehat csak úgy fél szemmel a gyerkőcre pillantva ebédet főzni közben. Ott kell lenni mellette, bátorítani, dicsérni, segíteni az alkotás örömének felfedezésében és őrködni a bútorok és a padló állaga felett. Nálunk gyakorlatilag az egész házban laminált padló van, amit könnyű feltörölni, így nem tragédia, ha egy-két csepp a lehullik. Ilyenkor popsitörlővel azonnal feltörlöm. Semmiképpen sem ajánlom, hogy olyan helyen fessetek, ahol szőnyeg van, mert előbb-utóbb biztos, hogy lesz baleset.

Ha még soha nem festettetek, akkor először mutasd meg neki, hogyan kell fogni az ecsetet, hogyan kell a festékbe mártani, majd a papírhoz érintve nyomot hagyni.
Gyakran festünk csak úgy, de szoktunk színezőt is nyomtatni, és akkor azt "festi ki". Az interneten rengeteg színező közül lehet válogatni, mindenki megtalálhatja a saját kedvencét.
Az elkészült alkotásokat száradás után oda lehet adni nagymamának, repesni fog a boldogságtól - főleg, ha a kicsi kézlenyomata is rajta van az alkotáson :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése